Magyarország egyik legnagyobb biztosítótársasága a Generali. Nemrég Márta Róberttel, a Generali Biztosító értékesítési területért felelős igazgatósági tagjával beszélgettünk a cég működéséről és sajátosságairól, illetve a személyes tapasztalatairól.
Róbert eredetileg mérnöktanárként végzett, később egészen hamar a biztosítói pályára került, eddigi útja pedig egészen a jelenlegi posztjáig vezetett.
Mivel foglalkozol, mint a Generali értékesítési területért felelős igazgatósági tagja?
Hozzám tartozik a belső és külső értékesítési hálózat, illetve a banki értékesítési csatorna. Ha ezt le szeretném fordítani, ez egy 1400-1600 fős úgynevezett tanácsadói, függő ügynöki hálózatot jelent, akik a Generali termékeit értékesítik főhivatás szerűen, illetve a külső értékesítési csatornában közel 400 alkusz partnerrel dolgozunk, akik több biztosító termékei közt a Generali termékeit is közvetítik, valamint vannak banki partnereink, akik saját termékeik mellé a Generali védelmét is ajánlják.
Ha meg kellene határoznom, akkor az én területem az értékesítési terület, azaz a biztosítási termékek ügyfelekhez történő eljuttatása, az ehhez tartozó teljes keretrendszer, illetve az értékesítéssel kapcsolatos edukáció. Én azt szoktam mondani, hogy a legelső lépéstől, amikor mosolygunk és szerződést kötünk, egészen addig, hogy beváltjuk az ígéreteinket, az az értékesítéshez kapcsolódik.
Neked személyesen, hogy néz ki egy átlagos napod? Mik a napi teendőid?
Korai kelő vagyok és későn fekszem, úgyhogy általában, ha az irodában töltöm a napomat, akkor már 6 órakor, fél 7-kor itt vagyok. Akkor szoktam elvégezni azokat a munkákat, amiket egyedül kell elvégeznem (emailek, írásos anyagok áttekintése, elkészítése, validálása). Utána napközben általában megbeszéléseink vannak partnerekkel, kollégákkal, ügyfelekkel.
Az esti időszakra pedig vagy folytatom azokat a feladatokat, amiket egyedül végzek, vagy akkor vannak azok a megbeszélések, amik kötetlenebb módon történnek, félig üzleti-félig baráti összejövetelek. Illetve előfordulnak hétvégi rendezvények, olyan alkalmak, amikor kötetlenebb módon tudunk találkozni.
Gépészmérnökként, mérnök tanárként végeztél az egyetemen. Hogy vezetett onnan az utad a Generali értékesítési területének élére? Előre elhatározott irány volt ez?
Mérnöktanárként végeztem az egyetemen, és azt az egy dolgot tudtam, hogy nagyon szeretek az üzemeltetéssel foglalkozni. Bő egy évig tervezőként dolgoztam, még a katonaság mellett. És annak idején a Providencia Biztosító keresett Szegeden egy gépjárműbiztosítási csoportvezetőt, akinek foglalkoznia kellett a kockázatvállalással, állománykezeléssel és a gépjárműkárok rendezésével.
Úgyhogy mivel ez hozzám közel állt, üzemeltetéssel kezdtem el foglalkozni a biztosítón belül. Ez pont belefért az üzemeltetéssel kapcsolatos gondolkozásomba. Képzéseket tartottunk közvetítőpartnereknek, a kötvényesítést, az állománymenedzsmentet kellett irányítani, kárrendezést intézni, sokat foglalkozva a kockázatvállalási területtel.
A 2000-es évektől kezdve egyre több időt töltöttem az értékesítési feladatokkal. 2008-ban pedig létrehoztunk egy úgynevezett külső értékesítési csatornát dedikáltan az alkuszi kapcsolatokra, akkor váltottam az értékesítésre teljes mértékben.
Mit tapasztaltatok, a koronavírus hogyan hatott a biztosítási területre, illetve a Generalira?
A Generalira jellemző az innováció. Szeretnénk jobban csinálni, igyekszünk a versenytársaink előtt járni. Már a vírus előtt is gőzerővel dolgoztunk a folyamataink digitalizációján, az egyre nagyobb arányú online működésen, de amikor beütött a vírus, gyakorlatilag péntekről hétfőre álltunk át szinte teljes mértékben digitális működésre. A digitális készségeink robbanásszerű fejlődést mutattak.
A biztosítási szakma egyébként mondhatjuk, egy ütésálló szakma. Sokkal szerencsésebb helyzetű, mint a vendéglátóipar vagy a turizmus például. Az ügyfelekre pedig úgy hatott a vírus, hogy sokkal nyitottabbak lettek a különböző új megoldásokra. Illetve azt láttuk, hogy az ügyfelek nagyon fegyelmezetten fizették a biztosítási díjaikat, gondoskodtak magukról.
Most pedig az online üzemmód után a hibrid üzemmódot alakítjuk ki.
A Generali 2018-ban létrehozott egy gamifikált onboarding rendszert. Ezt pontosan hogyan kell elképzelni?
A fiatal generáció bevonzása érdekében végiggondoltuk, és végül újradizájnoltuk a toborzási rendszerünket.
A 2017 őszén vezettük be új, 100 napos pre- és onboarding programunkat. Új kollégáink élményszerű tanulási folyamatunkban fokozatosan mélyíthetik el tudásukat, valamint a csapatépítésre, a közösségformálásra is nagy hangsúlyt fektetünk. A bentlakásos képzéseknek a megújított Generali Akadémia és Szabadidőközpont ad otthont.
Új onboarding tanulási platformunk pedig segíti a jelöltek fejlődését, meglapozza számukra azt a tudást, amely a sikeres pályakezdéshez nélkülözhetetlen – mindezt ösztönző, játékos keretek között. Azaz a tanácsadói ismeretek jobb elsajátítását megújult tananyagokkal, játékos tanulási eszközzel, a Generali Onboarding gamifikációs rendszerrel segítjük, amelyben küldetések is várják a hallgatókat. Új jelöltjeinknek tablethasználatot biztosítunk, a legjobbak meg is tarthatják az eszközöket.
A gamifikáció bevezetésének fontosságát abban láttuk, hogy minden korábbi tréningtapasztalatunk azt mondatta, hogy a folyamat csak akkor lesz sikeres, ha be tud épülni a gyakorlatba. Mi történik ugyanis? Ha elmegyek egy tréningre, tanulok valamit. Ha másnap elkezdem úgy csinálni a dolgomat, hogy a tanultakat alkalmazom, akkor vélhetően jobb leszek. De ha nem alkalmazom, akkor nincs sok értelme. A gamifikációval a tanultak játékosan épülnek be a gyakorlatba.
Te hogyan definiálod a siker fogalmát? Mit jelent neked a siker? Sikeresnek érzed magad?
A sikert nagyon sokan nagyon sokféleképpen definiálják. Azt mondják, hogy akkor vagy sikeres, ha azt csinálod, amit szeretnél. Viszont sokan a hierarchiához kötik. Én mindig azt mondom, hogy nem a hierarchia a fontos, hanem hogy azzal foglalkozok, ami a hobbim is.
Nagyon korán megszerettem ezt a szakmát, mert nincs két egyforma napunk, nincs két egyforma ügy. Azt gondolom, hogy a siker tényleg az, amikor azt csinálhatom, amit szeretek, mosolyogva jövök be, és csillog az ember szeme egy-egy feladat elvégzésekor vagy program megvalósításakor.
Természetesen vannak olyan időszakok, amikor nehéz valamit megcsinálni, de nekem az a jelmondatom, hogy mindig a ,,Hogyan igen?”-re kell koncentrálni. A ,,Miért nem?”-ből nagyon sokan fognak doktorálni, de bárki is ül az asztalnál, ha azt a kérdést feltesszük, hogy ,,Hogyan igen?”, akkor mindenki a megoldás felé fog tenni.
Volt olyan, hogy elgondolkoztál a pályaváltáson, vagy azon, hogy feladd?
Azon nem, hogy feladjam, az nem szerepel a szótáramban. Azon volt, hogy gondolkoztam, hogy egy-egy időszaknak mikor lesz vége. Amikor a Providencia Biztosítóval szinergizáltunk, akkor volt olyan időszak, amikor hétfő reggeltől vasárnap estig annyi volt a pihenés, hogy hazamentünk, ruhacsere, és jöttünk is vissza.
Akkor nagyon vártam, hogy egyes feladatokat tudjunk már le. Akkor volt egy kedves kolléganőm, aki akkor volt az állománykezelésen viszonylag újonnan. És egyszer, mikor a vőlegénye jött érte, odajött hozzám, hogy ,,Robi, minden tiszteletem, tudom, hogy sok a meló, hétfő reggel elkezditek, és vasárnap délig tart. De hogy az én menyasszonyom azt mondja nekem, hogy Robi, amikor engem nem így hívnak, az már sok…” Voltak ilyen terheltebb időszakok, azoknak azért kicsit vártam a végét.
Mi a tapasztalat, mi segít átvészelni az ilyen nehéz időszakokat?
Hinni kell abban, hogy jó felé megyünk és helyes a célunk. Stratégiailag rendben kell lennie annak, amit készítünk. Az nagyon sokat segít, ha a munkatársaink is hisznek benne, és ugyanolyan elánnal tolják a szekeret, mint mi. És az is nagyon sokat segít, amikor egy külső partner is mondja, hogy szerinte is jó az, amit csinálunk, és elköteleződnek mellettünk.
Én azt gondolom, hogy vagy közösen vagyunk sikeresek, vagy közösen vagyunk sikertelenek. Nincs olyan, hogy én jól csinálom, de a többiek nem. Olyan ez, mint a váltófutás. Elindul az első, kezében van a váltóbot, és amikor odaér a váltáshoz nem néz hátra a társa, hanem elkezd futni, egy dolgot tud: hogy amikor hátranyúl, oda meg fog érkezni a bot. És nekünk ilyen szinten kell bíznunk egymásban.
Ha egy tanácsod lehetne a hozzánk hasonló fiatalok számára az eddigi tapasztalatoddal a hátad mögött, akkor mi lenne az?
Azt tanácsolnám, ami a legfontosabb, hogy higgyetek magatokban. Elsőre soha nem szabad feladni, soha. És ha hisztek magatokban és nem adjátok fel, akkor mindenre képesek vagytok.
Aki hisz magában, a tudásában, az elkötelezettségében, és tenni is tud és akar, szerintem sikeres lesz. Természetesen mindig vannak nehezebb meg könnyebb időszakok, de mindenből lehet tanulni. A mi korosztályunkhoz képest a tiétek már sokkal nyitottabb, hozzátok képest mi a kis szubkultúránkban éltünk a ti korotokban.
Mostmár viszont az egész világ elérhető és ott van a kezetekben, ez a tudás adjon magabiztosságot, és amit elhatároztatok, azért küzdjetek, és bízzatok magatokban.
